Inspiráló divatszemélyiségekkel el vagyunk árasztva, elég, ha felmegyünk az Instagramra. Rengeteg blogger, divatszerkesztő vagy más, a divatiparban dolgozó osztja meg velünk mindennapjait. A legtermékenyebb időszak egyértelműen a divathetek, amikor mindenki meg akarja mutatni mennyire stílusosan tud felöltözni. Természetes azt gondolhatjuk, a divat vonzásában dolgozóknak könnyű a dolguk, hiszen bármikor kölcsön kérhetnek egy bemutató darabot vagy a divatmagazin gardróbjának egyik ruháját. Azt kell, hogy mondjam, ez nem minden esetben helytálló, hiszen, aki nem rendelkezik természetes divatérzékkel, hiába válogathat temérdeknyi divatos cucc közül, röhelyesen is kinézhet. Vannak a nagy, extrém divatszerkesztők, mint Anna Dello Russo vagy Sussie Lau, az angol divatblogger, aki még terhessége alatt is elképesztő cuccokat húzott magára. Most azonban egy viszonylag szofisztikált stílussal megáldott hölgyeményt, Cleo Davis-Urman stílusát elemezzük, aki a New York-i Saks designer üzlet divat részlegéért felel.

Mint minden évben, most is ilyenkor futnak a divathetek a nagyvárosokban. Remélem mindenki kivülről fújja őket; New York, London, Párizs és Milánó. Amikor kint még havas a táj, a tervezők már a következő évi tavaszi - nyári darabjaikat mutatják be, amiből aztán választanak a multi brand áruházak buyerei, hogy idővel elkezdődhessen a gyártás. Majd a Zara és a fast fashion üzletek is elkezdik a másolást. Viszont nem csak a kifutón van élet, hanem bizony az utcákon is. A milliónyi követővel rendelkező divatbloggerek, Instagram sztárok, divatszerkesztők, topmodellek mutatják meg extravagáns szettjeiket. Azt vettem észre, hogy nincs szabály, legalábbis, ami az öltözködést illeti New Yorkban. Nyugodtan húzz fel trapéznadrágot, színes kötött ruhát de még az oversize színes pufikabát sem ciki. 

Azt hiszem, népszerű volt a blogon az Inspiráló nők sorozat, így gondoltam, folytatom, egyébként én is kedvelem ezeket a bejegyzéseket. Most egy olyan nőről olvashattok, akiről már valószínűleg hallottatok. Ugyanis nem másról, mint a social media világának egyik meghatározó személyéről, azaz a Facebook második emberéről lesz szó. Sheryl negyvenhét évesen tudhatja magáénak ezt a pozíciót. Rajta volt a Time magazin 100-as listáján, amely a világ legbefolyásosabb embereit nevezte meg.

Most egy kissé rendhagyó poszt következik, hiszen a személyes életemről lesz szó. Talán néhány évvel ezelőtt egy otthon maradt szilveszter éjszakám említettem pár dolgot magamról, de most annál is több következik. Mint azt észrevehettétek megint leállt a blog egy jó ideje, de ahogy az nálam lenni szokott emögött is személyes okok húzódnak.

Márciusban beletemetkeztem a munkába, a mesterdiplomám szakdolgozatába na meg persze ott volt a nyelvtanulás is. Aztán már teljesen kikopott a mindennapjaimból a blog, szeptemberben pedig nagy változás állt be az életemben. Mikor egyáltalán nem számítottam rá, elnyertem az Erasmus ösztöndíjat Németország egyik északi kisvárosába Klevébe. Szerencsére egy nem olyan régi törvény értelmében levelezős szakosan is elnyerhetem ezt az ösztöndíjat, bár a költségvetést jócskán ki kellett egészíteni így is, mégis rendkívül boldog voltam, mikor megtudtam az eredményt. Az én esetem kissé más, mint a megszokott Erasmus hallgatóké, lévén sokkal idősebb vagyok, mint az itt tanulók többsége, ráadásul az alapképzés elvégzése után nagyon kiszakadtam a “csak órákra járunk” státuszból.

Half a year in Germany

So this will be an unusual post about my personal life. Maybe I wrote something about me on New Year’s Eve some years ago, but now I'm going to tell a lot more. As you have noticed the blog has not been updated for a while and of course it happened because of personal reasons. In March I was busy with my work, my master thesis and of course learning German. Then I forget about the blog, and in September a big change happened. When I had not expected it at all, I won the Erasmus scholarship to a small town in Germany, Kleve.                                                                                      

Press "Tovább"!