Múlt hétvégén zajlott a Coachella első része. Azért az első, mert Kalifornia legmenőbb fesztiválja nem egy, hanem két hétvégén át tart, azonos fellépőkkel, két különböző alkalommal, és hivatalosan is beindítja az amerikai fesztiválszezont.
A headlinerek közt szép számmal akadnak befutott (hazánkban olykor inkább feltörekvőnek számító) énekesnők, akiknek stílusáért százezrek rajonganak. Nézzük, ki mit viselt a színpadon!
A poszt nyomokban jó zenéket tartalmazhat!
Szombaton lépett színpadra a 20 éves harlemi rapperlány, Azealia Banks. Lila színátmenetes hajához merész választás volt a függőleges csíkokkal tarkított kétrészes. Bár első látásra fricskának/divatbakinak tűnhet az eset, Azealia szigorúan követi a trendeket: a nadrág magasított derekú, és a míderes felső láttatni engedi lapos hasát, ami most szintén divatos megoldás. A szívecskés tetoválásra még keressük a magyarázatot.
St. Vincent, azaz Annie Clarke az ellenpólus - a törékeny alkatú és hangú női gitárhős öltözkédését általában franciás elegancia jellemzi, ám a Coachella kicsit rockosabb szerelést kívánt. A nyakbakötős top és a bőrhatású sort kifejezetten jó választás volt, hiszen az a kemény crowd surfing, amit Annie a koncert végén bevállalt, egy zsabós blúzban és répanadrágban akár komoly divatkatasztrófához is vezethetett volna.
Feist hippisre vette a figurát és "a ruhám helyett beszéljen a zeném" elvet követve - túlzás nélkül - egy zsákot húzott magára, de az elemzést így sem ússza meg. Az ördög a részletekben rejlik: a 36 éves kanadai énekesnő neonrózsaszín ragasztószalaggal díszített kopott gitárja, és femme fatale-osan vörösre festett szája és körmei igazi bohém önellentmondásban állnak.
Vasárnap a Florence + the Machine sem okozott csalódást rajongóinak. Florence Welch, a legerősebb állvonallal rendelkező és a legkönnyedebb ruhákat hordó aktuális alternatív popidol vörös hajzuhatagát ugyan megfékezte, a Hannah Marshall tervezte lebernyeges dresszt viszont teátrálisan keltette életre a színpadon, ahol hol istennőt, hol erdei nimfát játszott - amit, ismerjük el, nem sokan tudnának nála jobban csinálni. (A tervező rajzát a ruháról itt nézhetitek meg.)
A zárónap másik fashion icon-ja, Santigold nem a pátoszra épített. Térdnadrágjához rojtos ciánkék nyakkendővel és vállmegoldással díszített mellényt húzott, amit azonos színű körmökkel és szemfestékkel súlyosbított. Félidőben egy gyors átöltözést követően egy monstre váll-lapokkal felvértezett nyomottmintás tunikában és egy fodros caprinadrágban tért vissza, és mindezt olyan természetességgel viselte, mint egy bohóc a jelmezét a szülinapi zsúron, ahol a gyerekeknek azt énekli , hogy "Shove your hope where it don't shine".
Merrill Garbus viszonylag ismeretlen nálunk, de talán energikus indie projektje, a tUnE-yArDs neve már ismerősen csenghet. Merrill igazi androgün jelenség, de ő nem az Andrej Pejic-féle hűvös eleganciát képviseli. Ha Santigoldot bohócnak néztük egy gyerekzsúrról, Merrill Garbus maga az egyszemélyes oviscsoport, aki indiánosat játszik magával. Vonyít, ugrál, állathangokat ad ki, előszerettel visel indián arcfestést és hord törzsi motívumokkal díszített etnofuturista jelmezeket, és ezzel kétségkívül a fesztivál egyik legfigyelemfelkeltőbb előadója.
További női előadók:
Laura Marling
Carrie Brownstein - Wild Flag
Balra EMA, jobbra Dragonette
Grace Potter and The Nocturnals
Ti melyikükre lennétek élőben kíváncsiak?
A végére egy kép Rihannáról, elrettentésül:
