A divat világában a tervezők mellett a stylistok kiemelten fontos, meghatározó személyek. Munkájuk igen összetett, mivel nagy szerepük van a tökéletes összhatás létrehozásában a fotósorozatok készítésekor, divatbemutatókon, reklámfilm-forgatáskor, és még számos területen. Mindezek mellett munkájuk talán legfontosabb és egyben legnehezebb része maga a koncepció kitalálása. Munkájukról és saját tapasztalatairól beszélgetek Lindával, aki jelenleg az Éva Magazin divatszerkesztője.

Hogy kerültél kapcsolatba a divattal?
Az ének-zene tagozatos iskolám után a Balett Intézetbe készültem, mert táncművész szerettem volna lenni. Már akkor is odavoltam a kortárs balettért. A dolgok kicsit máshogy alakultak, szüleim inkább a gazdasági vonalat szerették volna erősíteni bennem. A Pénzügyi és Számviteli Főiskola idején egyik utazásomkor a londoni Tate Galériában üldögélve eldöntöttem: ez nem megy így tovább, hazamegyek és beiratkozom egy művészeti iskolába, nem leszek pénzügyi szakember. Az nem lenne az én utam, és bátornak kell lennem. Kezdésnek beiratkoztam a Kreába.

Ezek az utazások csak a kikapcsolódásról szóltak?

Részben igen. Nagyon szeretek utazni, az egyik legfontosabb dolognak tartom az életben. Amint van egy kis pénzem, veszek repülőjegyet és elindulok. Az utazás nem pénzmennyiségtől, inkább az elhatározástól függ szerintem. Sokszor az élményért mindegy, milyen a szállás - persze törekszem kihozni a legkisebb költségből a legjobbat, de a "látás" és a tanulás a legfontosabbak. Szerintem ez viszi előre az embert. Izgalmas helyeken jártam hátizsákosan, kedvenceim Kambodzsa, Borneó. Szeretem Ázsiát és azt, amit tolmácsol. Na, és persze Olaszországot is.

Miért stylist lettél, miért nem más, mondjuk divattervező?

Mindig szerettem öltözködni, de nem csak ezt, hanem úgy egészében, globálisan látni dolgokat. Izgalmasnak tartottam azt, hogy ebben a műfajban átfogóan kell látni: haj, smink, látvány, és nem csak maga a ruha. Tisztelem a sokrétű alkotókat, legyen szó akár képzőművészről vagy koreográfusról... Ezért lettem stylist. Nagyon pörgős vagyok, mindig jár az agyam, a divattervezéshez talán túl nyughatatlan is lennék!

Az,hogy hogyan lehet megélni ebből Magyarországon, nem befolyásolt a döntésedben?
Nem, de számításba vettem ezt a kérdést is, amikor elkezdtem. Szerintem ez a szakma a jelenlegi értelmében véve még nagyon fiatalnak mondható nálunk. Talán ezért van az, hogy nem tartozik azok közé, ahol a legnagyobb összegeket lehet keresni, főleg kezdetben, de talán ez így jó. Szerencsém volt, mert már a kezdeti munkákkal is kerestem egy kis pénzt, és a cél érdekében ehhez alakítottam az életem. Párszor volt nehézség, nem mondom... De a lényeg: örülsz, hogy ott vagy, ahol, tanulhatsz, kapcsolatokat építhetsz, és jól érzed magad.

Miért a Kreát választottad?

Körbenéztem, olvasgattam az interneten, és ezt találtam a szempontjaimnak legmegfelelőbbnek. Az Iparon nem volt stylist szak. Fontosnak tartottam, hogy ne egyéves képzés legyen, mert sokat szerettem volna tanulni, a Krea négyéves képzése ebből a szempontból is jónak tűnt. Olyan helyet kerestem, ahol időközben akár szakot válthatok, megismerhetek naprakész, jelenleg is alkotó szakmabelieket. És persze a tandíj összege is befolyásolt. A Kreában úgy éreztem, mindenki annyit tanul meg, amennyit valóban akar is. Félgőz, féltanulás, félsiker, tudod...

Milyennek kell lenni, mi kell ahhoz, hogy jó stylist légy?
Meg kell próbálni eggyel előrébb járni gondolatban, mint a többi ember. Nem szabad túl karakteresnek lenni, de az egyéniség nagyon fontos. A stylist inkább sokszínű legyen, mert így könnyen képes azonosulni a különböző feladatokkal. Nyitottnak kell lenni, és törekedni arra, hogy ne ragadjunk le egy stílusnál, vagy ha mégis, akkor azt nagyon tutin műveljük. Érdemes sokat olvasni, szörfözgetni a neten, találkozni sok emberrel, a naprakész új infókért. De fontos szerintem érezni, hol a határ, azaz objektíven felmérni, hogy a feladathoz épp mi illik.

Melyek a legfontosabb emberi tulajdonságok ehhez a szakmához? 
A stylist legyen alkalmazkodó, jó pszichológus, talpraesett és mindent meg tudjon oldani. Fontos a jó beszédkészség, mert meg kell tudnod értetned magad, és így könnyebb is eladni az ötleteid, azaz a munkád. Nem árt a jó teherbírás, ugyanis rengeteget kell cipekedni, ami fizikailag is megterhelő. Alapfeltétel még a kreativitás fűszerezve némi alternatív látásmóddal.

Sokan azt hiszik, nem fontos a suli, de én fontosnak tartom a szakirányú alkotói előképzést. Ha azt kérik, hogy rakj össze egy barokk szettet, akkor képben kell lenni a divattörténetben is. Az internet nem old meg mindent... Problémának tartom, hogy sokan idő előtt kijelentik magukról, hogy stylistok. Néhányan az ismeretségi kör révén jó álláshoz jutnak, de sokszor inkább csak ártanak a szakma megítélésének. Az iskolába annak idején jelentkeztek olyan fiatalok, akik azt hitték, majd tűsarkúban dolgozhatnak, és "de jó lesz", aztán persze rájönnek, hogy ez a szakma nem erről szól.

Erről a cipekedésről jut eszembe, hogy a fotózásokhoz tényleg olyan nehéz beszerezni az adott ruhákat az üzletekből?

Igen, talán ez a legnagyobb különbség külföld és Magyarország között. Kint az összes nagy tervezőnek, minden egyes cégnek van direkt fotózási célra szánt kollekciója. A tervezők kiválasztják a legfontosabb darabokat, és elérhetővé teszik a showroomban vagy egy másik üzletben a magazinos fotózásokhoz. Ezekkel a darabokkal bármit tehetnek, még a sárba is befeküdhet benne a modell, ha a fotózás azt kívánja. Nálunk mindez még nagyon gyerekcipőben jár, egy tengerparti fotózást például szinte lehetetlen összehozni, mert megoldhatatlan, hogy a lány a homokba feküdjön, esetleg még víz is menjen rá és a ruhára egyaránt. Persze egy idő után már kitapasztalod, hogy a cégek sok üzlete közül melyikbe érdemes menni, így szinte az egész napod azzal megy el, hogy rohangálsz. Sokszor a folyamat igen nehézkes, nekem is időbe telt, mire az üzletekben megismertek és megbíztak bennem. A kezdő stylistoknak éppen ezért nagyon nehéz.

Szerinted melyik számít jobban, ha egy iskolában tanulod meg a szakmát, vagy ha egy stylist mellett asszisztensként?

Mindkettő fontos. Ismerek olyan szakmabelit, akinek van asszisztense, de nem biztos, hogy az asszisztens tanul a főnökétől, mert nem mondja el, mit miért csinál. Hosszan sorolhatnám, miért fontos asszisztensként kezdeni, de azon kívül, hogy honnan kell elhozni a ruhákat, hogyan kell őket kivasalni, tényleg vannak olyan praktikák, amiket csak a gyakorlatban lehet elsajátítani. Ez az időszak kicsit a főpróbája a későbbi éles helyzeteknek. A gyakornokok alkotják a jövő generációját, igenis segíteni kell őket.

Milyen az itthoni helyzet?

Az emberek nem elég nyitottak, ezért lassan fejlődik ez a szakma. Sokan úgy gondolják, ők ehhez is értenek - sokszor nehéz elhitetni, hogy jó lesz úgy, ahogy én mondom. Végül mégis engem bíznak meg a munkával, de addig sok felesleges kör van. Csak így lesz sikeres egy projekt, ha tudunk együtt dolgozni mint egy csapat - megbízók, stylist, fotósok, sminkesek és persze a modellek. Mindenki hozzáteszi, amit tud, vagy amihez ért. Persze döntéshozóra mindig szükség van.

Most az Éva magazinnál vagy divatszerkesztő. Ezt a munkát hogyan kaptad?
Megtudtam, hogy a Marquard Média asszisztenst keres, így bementem, megnézték, abban az időben milyen munkáim voltak, és felvettek. Ács Ági mellé kerültem asszisztensnek, akivel nagyon jól kijöttünk egymással. Akkor még a Joy magazinnál dolgozott, utána került az Évához, így én is vele tartottam. Így kezdődött; most már több mint egy éve vagyok a sikeres lap divatszerkesztője. Nagyon büszke vagyok erre, mert szerintem a szakmának ez egy bizonyos csúcsa, nagyon sok lehetőséget rejt. Jó csapatban, inspiratív környezetben vagyok. Nagy szerencse.

Milyen munkáid voltak még?
Rögtön a suli második hetében lehetőségeket ajánlottak nekem, egy divattervező csoporttársam által asszisztensként bekerültem egy tévés produkcióba Lakatos Márk mellé. Ekkor a Megatáncot csináltuk, majd a Sztárok a jégen című műsort. Azonnal beledobtak a mélyvízbe, olyan dolgokba kóstolhattam bele, amit még álmomban se gondoltam volna. A kézügyességem nagyon jól jött, mert sokat kellett varrni. Ez a munka nagyon tanulságos és pörgős volt, megtanultam többek között azt is, hogyan kell átöltöztetni öt másodperc alatt az embereket. Közben csináltam a sulit is, aztán megkerestek egy modellügynökségtől is, hogy portfóliókhoz stylistkodjak - a fiatal kezdő modellek imidzsét próbáltuk megalkotni. Egyik leghasznosabb időszakom volt, és egyben jó lehetőség kísérletezni is. Rengeteg lánnyal találkoztam, és itt tudtam megtanulni a személyi stylingot. Később már 3-4 modellügynökség keresett folyamatosan, de szerettem volna ha marad időm a saját önmegvalósító munkákra is, konkrét megbízás nélkül, csak a magunk örömére. Ebben Pejkó Gergő fotós barátom a kezdetektől partner volt, extra sokat dolgozunk együtt a mai napig, bár picit kevesebb ideje van, Gergő nagyon sikeres. Késöbb dolgoztam reklámfilmekhez, videoklipekhez és divatbemutatókhoz is, és a personal styling felé is nyitottam. Jelenleg Görög Zita állandó stylistja vagyok. Érdekel a streetstyle is, van egy blogom, amit három társammal csinálunk, Cycle Chic - divatos biciklisták néven.

Akkor nagy biciklis vagy?
Igen, már versenyszerűen űzöm. Leigazoltak, jelenleg több versenyre is készülök, illetve az augusztusi Magyar Bajnokságra. Nagyon szeretek biciklizni; mindenhova, ahová csak tehetem, azzal járok. A múltkor éppen a francia stylistról, Catherine Baba-ról posztoltam, mivel ő is biciklivel jár - kimonóban és magassarkúban, hihetetlenül néz ki.

Azok közül, akikkel együtt dolgoztál kik voltak rád hatással?

Lakatos Márk és Ács Ági mindenképpen nagy hatással voltak rám. Eli von Poeyer, aki az InStyle divatigazgatója. A tanáraim közül is felsorolnék néhányat, Kiss Tibit és Dévényi Dalmát, a Je Suis Belle alkotópárosát. Fantasztikusak! Tóth Ali, aki nem csak rám, hanem az egész magyar divatvilágra hatással van, sokat lendített a szakmán. Illetve azok, akikkel sokat dolgozom együtt, fotósok, sminkesek, akiket nagyon kedvelek.

Külföldön mi a helyzet? Szerinted át kellene vennünk valamit?

Furcsa ez, mert külföldön már olyan szinten van ez a szakma, hogy üzletemberek vagy akár az átlagemberek is kérik egy stylist tanácsát. Velük állítják össze a szezonális ruhatárukat, és velük mennek el vásárolni. Ezzel ugye pénzt is spórolnak, mert ugyan megfizetik a szakembert, de elkerülik azt, hogy össze-vissza vásároljanak meggondolatlanul, ami igen jellemző az emberekre. A baj, hogy ilyenkor az illető nem látja át, hogy majd mit mivel tud kombinálni, s hogy egyáltalán mi állna jól neki. Szeretném, ha nálunk is felmérnék ezt, ezért is kezdtem a personal stylinggal foglalkozni.

Szerinted hogyan öltözködnek a mai fiatalok itthon, mennyire nyitottak az újdonságra?
Szerintem egyre nyitottabbak. A baj az, hogy itthon nem azt vesszük fel, amit szeretnénk, hanem ami menő. Voltam többször Tokióban, ami iszonyatosan nagy hatással volt rám. Leültem az utcán és órákon át csak néztem az embereket. Ott tényleg szabályok nélkül öltözködnek a fiatalok, bármit felvesznek - annyira eklektikus, hogy már zseniális. Nálunk még nem ilyen merészek, nincs meg ez a kellő elvetemültség, pedig minden megvan hozzá - fiatal tervezők, jó cuccok... csak a bátorság hiányzik, hogy nem tőrődöm azzal, hogy a másik mit szól. Ha majd egyszer eljutunk erre a szintre, szerintem akkor beszélhetünk igazán hazai street fashionről.

Mik a terveid a jövőre nézve, tíz év múlva mit csinálnál?
Szerintem ezt a munkát nem szabad egy életen át csinálni, teret kell hagyni az új ötleteknek és alkotóknak. Tíz év múlva már nem stylistként szeretnék dolgozni, hanem egy éttermet szeretnék. Imádok főzni, ezért azt tervezem, hogy kiköltözöm valami meleg helyre, és nyitok egy éttermet, ahol nem lenne étlap, csak ki lenne téve, épp mit volt kedvem aznap főzni. Függőágyban ringatóznék... Nagyon szeretem a természetet, a tengert, a napot, így a város néha nyomaszt. Közelebbi terveim közé tartozik, hogy a personal styling-vonalat erősítsem, új megbízásokat keressek.

Szeretném még kipróbálni magam külföldön. Tavasszal ismét megyek Japánba, szeretnék ott is érvényesülni, akadályokat átugrani. Itthon már annyi mindent csináltam, talán egyetlen dolog hiányzik még: a színház - egy elborult darab jelmezeit szívesen elvállalnám. Ahogy kezdtük is a beszélgetést, balettel, táncművészettel...

Az alábbi cikket itt is elolvashatjátok: http://cotcot.hu/divat/cikk/5821