Akik otthon vannak az internetes vásárlásban, biztosan ismerik a Nasty Gal oldalt. Vagányabbnál vagányabb cuccokat lehet náluk rendelni, persze nem olcsón. Olyan nőknek árulják termékeiket, akik divatközpontúak, nyitottak és valami különlegesre vágynak. Mára már több, mint hatvan országba szállítanak, saját ruhamárkával és magazinnal is rendelkeznek. A céget Sophia Amoruso alapította, aki 2006-ban kezdte egy vintageholmikat áruló eBay-üzlettel. A 2012-es évben már 128 millió dollár volt a bevételük, amivel elnyerték az egyik legnagyobb bevételű online kiskereskedés címet a Forbes magazintól az USA-ban. Nézzük meg, hogyan ért el ekkora sikert Sophia!
Az egész még 2005-ben kezdődött az eBay-bolttal, amit diákként indított Amoruso. Egyáltalán nem értett az üzleti dolgokhoz, egy művészeti iskolában ellenőrizte a diákigazolványokat napi tizenkét órában és mostoha nagynénje házikójában lakott. Egy lopott könyv volt az első dolog, amit eladott. Vintageüzletekben szerezte be a Chanel zakókat és tízszereséért adta el őket a neten. Minden darabot ő fotózott le, a termékleírást és a csomagolást is ő csinálta. Kezdetekben huszonöt terméket értékesített hetente. A vevőket az akkoriban menő Myspace-en érte el. Aztán a bolt annyira beindult, hogy otthagyta az eBay-t, ami szerinte szörnyű platform ahhoz, hogy beindítsunk egy üzletet. Megnyitotta saját online webshopját, a Nasty Galt.
Egyik barátját kérte meg, hogy készítse el a weboldalt és tanítsa meg a Photoshop használatára. A Myspace-ről átváltott az új social media platformra, a Facebookra. A rajongókat különböző játékokkal aktivizálta, például, hogy adjanak nevet a daraboknak. Olyan modellekkel reklámozott, akik hétköznapi emberek és rögtön ki is dobta őket, ha a vásárlók panaszkodtak, hogy túl vékonyak. Az állandó kapcsolat a rajongókkal vásárlói hűséghez vezetett. Nem volt marketingcsapat, az emberek mégis kommentáltak és posztolták a képeket Facebookra, Instagramra és Tumblr-re is. A vevők egyre többet akartak, méreteket és többféle ruhát is. Ezért Sophia felvette első alkalmazottját, Christina Ferruccit. Elkezdtek ismertebb márkák után kutatni, így jutottak el a Jeffrey Cambell cipőmárkához is.
A bolt sikerei felkeltették a szilícium-völgyi befektetők érdeklődését, de Sophiának nem tetszettek az ajánlatok, hiszen az oldal magától is pénzt termelt. 2011-ben költözött a shop Los Angelesbe, akkor már húsz alkalmazottal. A befektetők továbbra is ostromolták Amorusót, aki a tulajdonjogok 100%-át birtokolta. Végül az Index Ventures ajánlatát fogadta el, akik korábban olyan oldalakba fektettek be, mint a Net-a-Porter, az Etsy vagy az Asos. A kezdetekről azt mondja, hogy sosem akart naggyá válni, egyszerűen csak szerette csinálni. #Girlboss című könyvében többek között azt is megosztja, hogy te légy saját magad példaképe és hogy maga az élet a mentora.
Ügyvezetői pozícióját mára már átadta Sheree Watersonnak, ő pedig maradt a kreatív és a marketing csapat vezetője. Azt mondta a döntés egyedül az övé volt, és szerinte Sheree sokkal tapasztaltabb nála, ami segíthet a Nasty Galnak a következő szintre lépni.
